A fehér ló mondája a honfoglalás környékén született legendák, mondák egyike, amely évszázadokon át szájhagyomány útján maradt fenn. A fehér ló mondáját Anonymus is beleszőtte történeti munkájába, de szó esik róla a Budai és a Dubnici Krónikában is. A legteljesebb történet a Képes Krónikában őrződött meg, amely a 13. század végén íródott.

Egyes változatokban A fehér ló mondájának nem Szvatopluk, hanem apja, Mén Marót az egyik főszereplője. A magyar vezérek a történet szerint egy ősi keleti jogszokást használnák ki. A hiedelem szerint az országból, településből, házból kihordott föld, por vagy bármilyen tárgy az országot, tájat ellenséges erők hatalmába juttatja. A birtokszerzésnek ez a sajátos módja máshol is jelen volt. Hérodotosz a perzsákról írt művében leírja ezt a jogszokást, és több korabeli arab forrás is élő szokásként említi.

Persze a morva fejedelem erről nem tudhatott, és ez megalapozta a két nép ellenségeskedését. A magyarok mintegy casus belliként küldték az ajándékot a morva udvarba. A legendának azonban feltehetőleg nincs sok köze a valósághoz, hiszen Árpád magyarjai akkor érkeztek a Kárpát-medencébe, amikor Szvatopluk már meghalt. A Dunántúl elfoglalása valóban a morvák elleni csatában sikerült, de a történelem során nagyrészt jó kapcsolatban voltunk fenn ezzel a szomszédos néppel.