Az 1904-ben íródott Cseresznyéskert című drámában kevés a cselekmény. Egy lezüllőben lévő, jogosan pusztulásra kárhoztatott nemesi család tagjai romantikusan ragaszkodnak a család régi fényét jelképező cseresznyés kerthez, noha nincs energiájuk sem ahhoz, hogy fenntartsák, sem ahhoz, hogy modern üzleti szellemben hasznosítsák.

A kert a középpont, a dráma tere, kerete, szimbóluma. az első felvonásban a főszereplő Ljubov Andrejevna egykori gyerekszobájába betör a fehéren pompázó természet csodája. Később már csak a kert víziója van jelen, az utolsó felvonásban már késő ősz van, a megmaradt fák is kopaszon állnak.

Csehov négy pontban rögzítette elveit. A dráma alapuljon zűrzavaron, minden szereplő önálló jellem legyen, ne legyenek a műben hosszadalmas részek, legyen a drámában állandó mozgás. A Cseresznyéskertben ritmikusan váltják egymást a különböző jelenetek. A szomorú jeleneteket elfojtják a komikusak, s fordítva. Az idő is fontos tényezője ennek a drámának. A jelen csak az egyik szereplőnek (Lopahinnak) fontos, a többi szereplő szubjektív időben mozog. Ljuba a múltba menekülne vissza, de menekülne előre is elhagyva a birtokot. A jelen nála is széthullik darabokra.

A gyümölcsös zuhatagban dinnye, barack, eper, meggy (vagy cseresznye), banán és ananász hullik alá. Ezekből kell egy cserével legalább hármat egymás mellé illeszteni. A program pontozza a teljesítményt. Ez egy átlagosnál nehezebb zuhatag.