Kínában 1910 végén a gyermekkorú Pu Ji császár helyett a régens kormányzott, aki szembefordult a demokratizálási folyamattal, ezért a mandzsu udvar elvesztette az emberek támogatását. Az 1911 októberében kitört vucsangi felkelés, amely önmagában jelentéktelen lett volna, megadta a végső lökést a Csing-dinasztia bukását kívánó tömegeknek. A következő hetekben a tartományok sorra mondták ki függetlenségüket, decemberre a tizennyolc tartomány közül csak három maradt hű a dinasztiához.

Az országon mandzsu-ellenes eufória lett úrrá, ami rövid időre – de csak rövid időre – egyesítette a birodalom legkülönbözőbb rétegeit, és lehetővé tette, hogy Kína ne csak a majdnem háromszáz éves Csing-dinasztiától, hanem a több mint kétezer éves császárságtól is megszabaduljon. Ezzel a kínai császárság története lezárult, hogy kezdetét vegye a köztársaság kora, amelyben Kína még a császárság végnapjainál is zavarosabb képet mutatott.