A Héttorony (törökül Yedikule), Konstantinápolynak (ma Isztambul) délnyugati szomszédságában, a Márvány-tenger partján fekvő, romlásnak indult torony; hat teljesen leomlott, részben lebontották. A legrégibb torony már az ókorban állott és oly régi, mint Bizánc; Theodosius keletrómai császár kettőt építtetett mellé, és a három tornyot kőfallal vette körül. Később még négy tornyot építettek, és innen kapta a toronycsoport az elnevezését.

II. Mohamed Konstantinápoly elfoglalása után kijavíttatta a tornyokat, és nagy erőddé alakította azokat át, amely a janicsárok szállásaként, majd állambörtönül szolgált. Az idő a Héttoronyból csak hármat kímélt meg; az 1768-as földrengéskor további kettő omlott össze és csak egy maradt fenn, a kétszáz lábnyi magas úgynevezett Vértorony, amelybe azelőtt az államfoglyokat, a külföldi hatalmak képviselőit meg az előkelőbb származású hadifoglyokat zárták be. Később restaurálták, mára pedig szinte teljes egészében helyreállították.