A kosárlabda története 1891-ig nyúlik vissza. Dr. James Naismith (1861-1939), a Springfield Egyetem (Massachusetts, USA) tanára a hosszú új-angliai tél idejére egy teremben is művelhető játékot szeretett volna kitalálni diákjai részére. Naismith a játék megalkotásakor öt alapelvből építkezett: (1) a játékot gömbölyű labdával, kézzel játsszák; (2) a játékosok nem szaladhatnak a labdával; (3) a játékosok mozgása a pályán nincs korlátozva; (4) ne legyen durva érintkezés; (5) a labdát vízszintesen elhelyezett kapuba, a játékosoknál magasabbra kelljen dobni.

A "kapu" céljára egy barackos kosár szolgált az iskola tornatermének erkélyére szerelve, mely 10 láb (3,05 m) magasan volt – a mai napig nem változott ez a magasság. Az első, 1891. december 21-én megrendezett mérkőzésen a portás feladata volt egy létrán ülve, hogy gól esetén kivegye a játékra használt futball-labdát a kosárból. Ez csak egyszer kellett megtennie, hiszen a mérkőzés végeredménye 1-0 lett. A mérkőzéseket azidőtájt a mai játéktér kb. felének megfelelő területen játszották.

A kosárlabda eljutott Japánba is. Ezt bizonyítja ez a játék, amelyben a le és felfelé mutató nyilakkal segíthetünk a pontszerzésben a kosárlabdázó kislánynak.