Amióta világ a világ a labirintus az emberiség erőteljes szimbólumai közé tartozik. A korai labirintusábrázolások sziklarajzok voltak: ezek keletkezési idejét nehéz pontosan meghatározni. A spanyolországi Pontevedrában találtak keletkezése Kr. e. 900-500, az olaszországi Val Camonicában fellelteké Kr. e. 750-550 közé tehető. A szardíniai Luzzanas sziklasírjának bejáratába vésett labirintusrajz, ha a sírbolttal egyidős, s nem későbbi keletű, születésének időpontja akár Kr. e. 2500-2000-re is datálható.

A jelkép a Kr. e. 1300 és a Kr. u. 250 között eltelt évszázadokban valamennyi földközi-tengeri országban megjelent tetőcserepekre, fazekas edényekre, agyagtáblákra, érmékre és pecsétekre vésve, csakúgy, mint mozaiklapok mintázataként. Maga a szó görög eredetű és arra a mítoszra utal, melyben Daidalosz a krétai Minósz király kérésére útvesztőt épít a szörnyeteg Minótaurosz lakhelyéül. A krétai Knósszoszban, a minószi palotában végzett ásatások alkalmával a régészek labirintusnak ugyan nyomát sem találták, bőséges bizonyítékaira bukkantak azonban a bikakultusznak, amelynek jelképe a bárd, a labrüsz volt; és talán ebből a szóból ered a "labirintus" megnevezés.

Ez egy klasszikus labirintus, amelyben a piros gömböt kell eljuttatni a sárga csillaghoz.