- Én meglehetősen sokat foglalkoztam Meštrovićtyal... minden idők legnagyobb szobrászai között tudom, legkisebb márványában is érzem a tenger széles ritmusát. Minden bizonnyal azért foglalkoztam vele olyan sokat, azért van rá szükségem (éppen úgy, mint Krležára és Andrićra is), hogy megbizonyosodjak, lehet élni ezeken az olykor vérfagyasztóan egzotikus térségeken, amelyeket hol mediterráninak, hol pedig balkáninak nevezek, attól függően, melyik komponens erősödik fel, uralkodik el rajta - így Tolnai Ottó, a vajdasági magyar irodalom egyik kiemelkedő egyénisége.

A Balkánon sohasem szabad megfeledkezni még egy komponensről, amely szlávsága, a szláv rokonság örvén farigcsálja az emberi sorsokat: az orosz politikai szobrászokról, akik hol a montenegróiakat, hol a szerbeket szeretik jobban, és persze kevésbé a nyugatabbra eső horvátokat vagy szlovéneket. Mert ők már nem ortodoxok, és saját márványt használnak szobraikhoz, saját fehér márványt Brač szigetéről, a "tenger széles ritmusával". Ez itt egy márványba öntött orosz madzsong.