Ifj. Barack Hussein Obama (Honolulu, Hawaii, 1961. augusztus 4. – ) amerikai jogász és politikus, az Amerikai Egyesült Államok első színesbőrű elnöke 2009. január 20-a óta. Pártja jelölését hosszú előválasztási küzdelem után szerezte meg. Obama volt az első, nagy politikai párt színeiben induló afroamerikai elnökjelölt az Egyesült Államokban, de a 2008-as elnökválasztás során számos további rekord is megdőlt. A Time magazin 2008-ban „Az év emberének” választotta. 2009-ben megkapta a Nobel-békedíjat.
Obama a Columbia Egyetemen és a Harvardon végzett. Mielőtt a szenátusba választották dolgozott polgárjogi ügyvédként, tanított a Chicagói Egyetem jogi karán és 1997 és 2004 között volt képviselő is az illinoisi szenátusban. 2000-ben az felsőházi választásokon sikertelenül indult, négy évvel később azonban a szavazatok döntő többségével bekerült a törvényhozásba. A 2004-es amerikai elnökválasztások előtt a Demokrata Nemzeti Gyűlésen Obama mondhatta el a nyitóbeszédet.
Fiatalkora
Barack Obama a hawaii Honoluluban született a kansasi Wichitából származó, angol felmenőkkel rendelkező Stanley Ann Dunham és a kenyai Barack Obama közös gyermekeként. A szülők a Hawaii Egyetemen ismerték meg egymást, és a szigeten házasodtak össze 1961-ben,[3] Obama fél évvel később született meg. Szülei csak két évig éltek együtt, 1964-ben pedig el is váltak. Obama édesapja visszatért Kenyába és 1982-ben bekövetkezett haláláig már csak egyszer találkozott a fiával. A válás után Dunham egy indonéz diákhoz, Lolo Soetorohoz ment feleségül. Miután Indonéziában Suharto elnök került hatalomra, hazahívta az összes külföldön tanuló diákot, így Soetoronak is vissza kellett térnie hazájába. Az ifjú Obama édesanyjával együtt követte őt Indonéziába. Négy éven keresztül Jakartában éltek, ahol két iskolát is látogatott. 1971-ben, tízévesen Honoluluba költözött anyai nagyszüleihez, Madelyn és Stanley Armour Dunhamhez. Egy magániskolában tanult, ahol 1979-ben kiváló eredménnyel tette le az érettségit. Édesanyja 1972-ben tért vissza Hawaiira. 1977-ben viszont újra Indonéziába ment hogy ott antropológusként dolgozzon. 1994-ben végleg Hawaiira költözött. Itt halt meg rákban egy évvel később.
Egyetem és munka
A középiskola elvégzése után, 1979-ben, Obama Los Angelesbe költözött hogy az Occidental Collegeben tanuljon. Két év után a New York-i Columbia Egyetemen folytatta tanulmányait. Az egyetemen 1983-ban végzett, nemzetközi kapcsolatok szakon. Több éven keresztül különféle szervezeteknél dolgozott New Yorkban majd Chicagóban. 1985 és 1988 közösségszervezőként tevékenykedett. 1988-ban először utazott Európába három hétre, később több mint egy hónapra Kenyába ment. Belépett a Harvard Law Schoolba, ahol a Harvard Law Review című szaklap első afroamerikai elnöke lett. A nyári szünidőken különféle jogi cégeknél alkalmazták. Egyetemi évei után visszatért Chicagóba. A 2004-es szenátusbeli megválasztásáig 12 éven keresztül tanított jogtudományt a Chicagói Egyetemen.
Politikai pályája
A politikával 1992-ben, Illinois-ban került kapcsolatba. Chicagóban ő szervezett egy politikai kampányt az afroamerikaiak választási regisztrációjával kapcsolatban, ami 150 000 embert mozgatott meg. 1996-ban Chicago déli választókörzetéből bekerült Illinois állam szenátusába, ahol az állami egészségügyért felelős bizottság élére került. Képviselősége alatt meggyőződéses balliberálissá és szociálpolitikussá vált. Többedmagával törvényt kezdeményezett a szegény családok megsegítésére, ezenkívül dolgozott egy törvénytervezeten, ami a betegbiztosítás nélküli embereket segítette. Támogatott homoszexuális-szervezeteket is, és közbenjárására emelték az AIDS-ellenes felvilágosítás és kezelés normatíváját. 2000-ben Bobby Rush ellen vesztett a képviselőházi helyért zajló versenyben. 30%-kal végzett. 2002-ben ellenjelölt nélkül választották be újra Illinois állam szenátusába. Mindvégig az iraki háború ellen volt; egy alkalommal „hülye háború”-nak nevezte.
Szenátusi kampánya
Obama 2002 közepétől fontolgatta, hogy jelölteti magát a Szenátusba, de ezt hivatalosan csak 2003 januárjában jelentette be. Mivel a hivatalban levő republikánus Peter Fitzgerald és demokrata elődje, Carol Moseley Braun sem indult, széleskörű küzdelem alakult ki 15 jelölt között. Obama az előválasztási kampány alatt is több fontos személyiség és két neves újság, a Chicago Tribune és a Chicago Sun-Times támogatását élvezte. A demokrata előválasztáson, 2004 márciusában, a szavazatok 52%-val nyert. Miután Ryannel kapcsolatban több kényes dokumentum is előkerült a kampány során, az kénytelen volt visszalépni. A helyére hosszas keresgélés után Alan Keyes került. Obama előnye már jóval a választások előtt akkora volt riválisával szemben, hogy más államok demokrata jelöltjeinek segíthetett jelenlétével és a kampányban el nem költött pénzével is. A választást végül elsöprő fölénnyel, 70%-kal nyerte Keyes 27%-ával szemben.
Szenátusi tevékenysége
2005. január 4-én kezdte meg hivatali idejét a szenátusban. Az első hónapjai a posztján való elhelyezkedéssel teltek, ekkor nem voltak látványos akciói. Condoleezza Rice külügyminiszterré való kinevezését azonban támogatta, amivel többen nem értettek egyet. 2005 márciusában megalapította saját Political Action Committee-jét, vagyis lobbiszervezetét. A 2005-ös és a 2006-os évben 12 törvénytervezetet kezdeményezett, és további 427-et támogatott. 2007 januárjában egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be, ami visszahívná az amerikai csapatokat Irakból. Obama az egészségügyi, a külpolitikai, a munkaügyi és a védelmi bizottságnak a tagja, valamit a veteránoké is.
Elnökválasztási kampánya
Obama hivatalosan 2007. február 10-én, az illionisi Springfieldben jelentette be, hogy indul a 2008-as amerikai elnökválasztáson. Kampánya az iraki háború gyors befejezésére, az energiafüggetlenség növelésére és az egészségügy megreformálására épült.
A választási kampánya során Obama kampánystábjához rekord mennyiségű támogatás érkezett. A Demokrata Párt előválasztásai során Obama számos jelölttel találta szemben magát. Az első előválasztások után a küzdelem Obama és Hillary Clinton szenátor között éleződött ki, akik az előválasztásokon csaknem azonos számú államban nyertek, így a demokrata elnökjelölt személye sokáig eldöntetlen maradt. Június 3-án Obama átlépte a szükséges delegáltak számának határát és így csaknem biztossá vált, hogy ő vezeti majd a demokratákat az elnökválasztáson.[18] Még aznap győzelmi beszédet tartott a minnesotai St. Paulban. Clinton június 7-én függesztette fel elnökválasztási kampányát és biztosította Obamát a támogatásáról.[19] Attól kezdve kampánya a republikánus jelölt, John McCain elleni harcra összpontosított.
Június 19-én Obama korábbi ígérete ellenére elutasította választási kampányának állami finanszírozását és az ezzel járó korlátokat és kötelezettségeket. Így míg ellenfele, McCain betartva egy hasonló ígéretet az államilag a jelöltek számára megállapított 84.1 millió dollárból gazdálkodott Obama ennek töbszörösét költötte el kampányra, a megszerzett magán pénzadományok révén. 2008. augusztus 23-án Joe Biden külpolitikában jártas delaware-i szenátort választotta alelnökjelöltjének. A demokraták nemzeti gyűlésén, a coloradói Denverben Obama korábbi ellenfele, Hillary Clinton beszédében Obama támogatását kérte a küldöttektől. Augusztus 28-án 84 000 támogatója előtt mondott beszédet Denverben. A világszerte több mint 38 millió ember által követett beszédben elfogadta a Demokrata Párt elnökjelölését és ismertette választási programját.
Miután a republikánusok McCaint jelölték elnöknek, 2008 szeptemberében és októberében a két jelölt három televíziós vitában vett részt. A novemberi választáson a lakosság által leadott szavazatok 53%-át és 365 elektori szavazatot szerzett McCain 173 elektori voksa ellenében.[24] Győzelmét számos amerikai államban és városban az emberek az utcákra vonulva ünnepelték.
Beiktatása
2009. január 8-án összeült a Kongresszus, hogy összeszámolja az elektori szavazatokat. A hivatalos eredmények alapján Barack Obamát az Egyesült Államok megválasztott elnökének és Joe Bident pedig megválasztott alelnökének nyilvánították ki. 2009. január 20-án, 12:05-kor (közép-európai idő szerint 18:05-kor) tette le hivatali esküjét kétmillós tömeg előtt ugyanazzal a Bibliával, amivel Abraham Lincoln 1861-ben. Az Egyesült Államok alkotmányában foglaltak szerint azonban már 12:00-kor ő lett az ország következő elnöke. Mivel eskütétele alatt Obama és az őt eskettető John G. Roberts is tévedett, az elnök másnap a Fehér Ház térképtermében megismételte az eskütételt. (Wikipédia)
|
