A nyelvújítási harc a 19. század elején a Mondolat megjelenésével éleződött ki igazán. Addig az írók-olvasók egyetértettek abban, hogy a magyar nyelvet bővíteni kell, és inkább csak a bővítés módjában és eszközeiben tért el a véleményük.

A lavinát Kazinczy indította el a Tövisek és Virágok (1811) című epigrammagyűjteményével és Vitkovicshoz írt episztolájának (1811) kiadásával. Ezekben maró gúnnyal ostorozza a tehetségtelen, ízléstelen írókat, és a nyelvújítók, a neológusok védelmére kel. Az egy évtizedig tartó vitát Kazinczynak az Orthologus és Neologus; nálunk és más nemzeteknél c. tanulmánya zárta le: "Jól és szépen az ír, a' ki tüzes orthologus, és tüzes neologus egyszer' smind, 's egységességben és ellenkezésben van önmagával."

A nyelvújítók kicsúfolására született kifejezések legismertebb gyöngyszemei a mozdonynak szánt gőzpöfögészeti tova-löködönc, valamint a nyakkendő helyett ajánlott nyaktekerészeti mellfekvenc.

Ebben a szellemben készült ez a játék is. Az elrejtett angol szavakon kell végighúzni az egeret a jobb gomb folyamatos nyomvatartásával.