Anna bedfordi hercegnő az 1800-as évek elején vezette be a délutáni tea szokását azért, hogy az ebéd és a vacsora közötti éhségérzetét enyhítse. Ebben az időben találta ki Sandwich negyedik grófja - aki még a főétkezés kedvéért sem akart felállni a kártyaasztaltól - a két szelet kenyér közé tett töltelékből álló harapnivalót, vagyis a róla elnevezett szendvicset.

A tea körül számos babona is szövődött. A küszöbre szórt tealevelekről azt mondják, hogy távol tartja a háztól az ártó szellemeket és a szegénységet.

A XVIII-XIX. században már tevékenykedtek hivatásos teakóstolók, akik nemcsak ízlelték és szagolták a teát, hanem füleltek is, azért, hogy meghallgassák, elmorzsolva milyen hangot adnak a levelek, mert állítólag ebből állapították meg, mennyire száraz.

Thomas Sullivan New York-i kereskedő 1904-ben selyemzacskóba csomagolva küldte szét a teafüvet, és ő találta fel a filteres teát is.

Az, hogy a teát tejjel vagy anélkül isszák, tulajdonképpen ízlés kérdése. Az angolok többsége a fekete teába tejet tesz, a fanyar íz mérséklésére. A tea citrommal történő ízesítése orosz eredetű szokás.