A fejlettebb élelmiszertermelés következtében a XIII. század végére megkétszereződött Európa lakossága. A fejlett mezőgazdaság már nem csak az éppen szükséges mennyiséget volt képes előállítani, hanem feleslegek is képződtek. Ebből kereskedelem útján tudtak hasznot húzni, így megjelent a pénzforgalom. Ez is elősegítette a városok kialakulását.

A városlakókat polgároknak nevezzük. Ők sajátos helyt foglaltak el a középkori társadalomban, hiszen se nem jobbágyok, se nem nemesek voltak. A polgár szabad ember, aki minden előírás nélkül, szabadon rendelkezhet tulajdonaival. A polgárok jogai közé tartozott a bíróválasztás, a bíráskodás, plébánosválasztás és az évi egy összegben töténő adózás.

A városok megszervezését a kereskedőkhöz lehet kötni. Ők szerveztek közösségeket saját érdekeik megvédésére. Ezek a közösségek voltak a gildék. Ezekhez a kézműves csoportokhoz egyre nagyobb számban csatlakoztak kézművesek is. A nagyobb közösségek lettek a kommunák.

A városok kialakulása a X. században kezdődött. Legelőször Itáliában és Dél-Franciaországban jöttek létre, majd fokozatosan egész Európában növekedett a számuk. Ezeknek a városoknak a népessége kb. 4000-5000 fő volt. De ennél jóval többen laktak a nagy kereskedelmi útvonalak mentén kialakult városokban.