A magyar nemzet valamennyi rétegéből kerültek ki a végvári vitézek. A főúri családokból, nemesekből, parasztokból, és otthonaikból elüzettekből, akiket a török hódítás kényszerített erre. Egyben azonban azonosak voltak, Istenért, a hazáért szálltak harcba.

A végvárak állandó védőinek összetételében a magyarok tették ki az oroszlánrészt, a kétharmadot, a többi zsoldosokból állott, főként németekből, de spanyol, vallon zsoldosok is voltak kezdetben.

A szigetvári ostrom történelmünk dicső, hősi tetteihez tartozik. Várparancsnoka a horvát származású, de magyarrá vált főúr, Zrinyi Miklós gróf, akinek egész élete a török elleni küzdelmek jegyében zajlott le. Szigetvár védőinek lélekszáma mintegy 2500 magyar és horvát főből állott, s velük szemben Szulejmán hatalmas serege. Mindaddig hősiesen tudtak helytállni, amíg egy tűzakna következtében a felső vár ki nem gyulladt. A vár készlete és minden lángba borult, többé nem volt lehetséges a benne maradásra. Zrinyi ekkor megmaradt vitézeivel együtt (300-an) - ő maga ünneplő ruhát felöltve- kitört az ellenségre, és harc közben több helyen is megsebesülten már haldokolva vitték a nagyvezér elé, aki lefejeztette.