Fonálférgek állati paraziták. Navigációs menü


Ellenőrző kérdések a Egyedszámuk az ízeltlábúakhoz és puhatestűekhez hasonlóan igen magas. A fonálférgeknek több olyan elsődleges tulajdonsága van, amely csak rájuk jellemző. Ilyen például a hengeres, megnyúlt, keresztmetszetben kör alakú testforma. Bőrizomtömlőjük csak hosszanti lefutású izomelemekből áll, nincsenek körkörös izmaik. Kiválasztószervük különleges felépítésű. A fajok egy része párzóhoroggal rendelkezik.

További, másodlagos bélyegeik más állatcsoportoknál is megfigyelhetőek, de elsődleges bélyegeikkel együtt sajátos jelleget biztosítanak a fonálférgeknek. Testüket felépítő sejtek száma nagy állandóságot mutat.

Enterobiasis

Ez a sejtszámkonstancia egyben azt is jelenti, hogy a fonálférgek állati paraziták regenerációra képtelenek. Kutikulájukat vedlés útján tudják eltávolítani. Néhány ízeltlábúhoz hasonlóan a fonálférgek hímivarsejtjei amőboid típusúak. Embrionális fejlődésük rendkívül gyors, ivarszervkezdeményeik már igen korai fejlődési szakaszban elkülönülnek.

Egyes szerveik sugaras szimmetria szerint épülnek fel. Képesek anabiotikus állapot kialakítására. Az érzékszervek kivételével szervezetükből a csillós sejtek szinte teljesen hiányoznak.

A fonálférgek testét a három csíralemezből kialakult szövetek, szervek építik fel.

fonálférgek állati paraziták

Emésztő szervrendszerük három szakaszos. Szájszerveik felépítése jól mutatja életmódjukat. Elkülönült légzési és keringési szervük nincs. A legtöbb faj váltivarú, ivari dimorfizmus is megfigyelhető. Több lárvaállapot közbeiktatásával érik el kifejlettségüket.

A fonálférgek óriási alkalmazkodási képességük révén meghódították a legkülönbözőbb élőhelyeket, ott is képesek fennmaradni, ahol egyetlen más állatfaj sem. Előfordulnak a tengerek mély rétegeiben, az édesvizek valamennyi típusában, a félsós vizekben.

Szélsőséges feltételek mellett is megtalálhatók, mint fonálférgek állati paraziták szikes tavakban és hőforrásokban. A talaj többméteres mélységeibe is lehatolnak, de élnek még a sivatagokban is. Nagyrészük szabadon élő faj, és fontos szerepet tölt be a szervesanyag-lebontás folyamatában.

Igen sok faj elsősorban baktériumokkal, gombákkal, algákkal táplálkozik, vagy elhalt szerves anyagban, ürülékben él.

fonálférgek állati paraziták

Vannak ragadozók is, amelyek főleg kerekesférgekkel, medveállatkákkal, kistestű gyűrűsférgekkel vagy másfonálférgekkel táplálkoznak. Számos faj növényi fonálférgek állati paraziták szív. Szinte valamennyi élőlénynek van gazdaspecifikus fonálférge.

A termesztett növényeken a gyökér, a szár, a gumó és a levél károsítása révén jelentős veszteséget okozhatnak. Vírus- baktérium- és gombavektor szerepük sem elhanyagolható. A fonálférgek zsákmányt jelentenek az atkák, az ugróvillások, a hangyák, a rovarlárvák vagy egyes gombák számára, amelyek képesek megfogni őket. Mivel testük anyaga fosszilizációra alkalmatlan, fonálférgek állati paraziták feltételezik, hogy a többi ősszájú állatcsoporttól már a kambrium időszakban elkülönültek.

Belső élősködők: férgek

Lenyomataik 50 millió évesek, míg borostyánkőbe zártan 30 millió évvel ezelőtt élt fajok maradtak meg. A néhány fellelhető fosszília azonban nem ad elegendő információt a csoport törzsfejlődéséről.

Ősi eredetüket konzervatív és egyöntetű testfelépítésük bizonyítja. Nem valamilyen magasabb fejlettségű csoport leegyszerűsödött formáját, hanem egy egyenes irányban, progresszíven fejlett taxont képeznek.

Fejlettségüket jelzi a magasfokú életmódbeli differenciáltság.

Emberi élősködők | Pannon Enciklopédia | Kézikönyvtár

Az ősi hengeres testű férgek a laposférgekkel állnak rokonsági kapcsolatban. Szoros kapcsolatban állnak a buzogányfejűekkel is, de legközelebbi fonálférgek állati paraziták a húrférgek. Testüket a három csíralemezből kialakult szövetek, szervek építik fel. Testhosszúságuk igen változó lehet, a legkisebbek az egy millimétert sem érik el, míg a legnagyobbak akár több méteresek is lehetnek.

A talajban szabadon élők általában mikroszkopikus méretűek, míg az állatokban élősködők ennél jóval nagyobbak.

Az egy fajhoz tartozó egyedek közül a nőstények mindig vastagabbak.

Külső és belső paraziták elleni védekezés kutya Mit nevezünk parazitának? Egy gazdaszervezeten élősködő élőlényt, amely a gazdaszervezet által termelt, vagy a gazdaszervezetet felépítő szerves anyagokkal táplálkozik. A házi kedvenceink szempontjából megkülönböztetünk  külső kullancsok, bolhák, tetvek, szőrtüszőatkákés belső különböző bélférgek és egysejtű véglények parazitákat.

Testük általában majdnem színtelen, csak a béltartalom ad némi színezetet. A bélcső és a test fala között lévő testüregüket gyakran kötőszövet tölti ki pseudocoel. A testfolyadék nyomása a szilárd váz nélküli fonálférgeknek hidrosztatikai vázat szolgáltat. Testük tagolatlan, szelvényezetlen. A test egyes szervei sugaras, míg mások bilaterális szimmetriát mutatnak.

I. OSZTÁLY: FONÁLFÉRGEK (NEMATODA RUD.) | Brehm: Állatok világa | Kézikönyvtár

Testük végén ragadós anyagot termelő mirigy van. Testfelszínük külső kutikularétege általában sima, de előfordulhat rajta harántirányú redőzöttség is. Ez egyes fajoknál olyan kifejezett, hogy szelvényezettségnek tűnik. A kutikula kinövései lehetnek serték, hólyagszerű duzzanatok vagy szemölcsök, az élősködőknél fonálférgek állati paraziták. A serték elsősorban a vízben élőkre jellemzők. A Torquentia és Secernentia osztályoknál a test két oldalán hosszanti kiemelkedések oldalmezők vagy oldallemezek futnak végig.

A kutikula kollagénhez hasonló fehérjékből és keratinszerű anyagból áll, melyek különböző irányban futó rétegeket alkothatnak. Az Ascaris fajok dekódoló mikroszkopikus kenet például kilenc réteget lehet elkülöníteni.

A kutikula funkciója a belső hidrosztatikai nyomás fenntartása, a mechanikai behatásokkal és endoparazitáknál a gazdaállat emésztőnedveivel szembeni védelem.

Fejlődésük során négyszer vedlenek. Vedlés alkalmával a kutikula régi, felső fonálférgek állati paraziták eltávolítják az állatok.

fonálférgek állati paraziták

A rákoktól és rovaroktól eltérően a fonálférgek kutikulája a vedlések közötti időszakban is növekszik. A kifejlett állatok nem vedlenek, de a kutikula tovább nő. A kutikula rétegeit az alatta lévő epidermisznek megfelelő hipodermisz hypodermis termeli, amely a fonálférgeknél lehet egyrétegű, sejtes szerkezetű vagy sejthatárok nélküli, sokmagvú plazmatömeg syncytium.

A hipodermisz helyenként a test hosszában megvastagodhat, léceket képezhet és az izomréteget hosszanti kötegekre tagolja. Általában dorzális, ventrális és laterális léceket lehet elkülöníteni A lécekben az emberi test parazitáinak gyógyszere az idegtörzsek, illetve a két oldalsóban a kiválasztószerv.

A hipodermiszsejtek magjai is itt, a lécekben találhatók. Mivel a test falában nincsenek körkörös irányban elrendezett izomrostok, a test mozgása jellegzetes hullámzó, kígyózó fonálférgek állati paraziták mutat. Minden izomsejtnek van egy, a hipodermiszhez kapcsolódó, összehúzódásra képes, fibrillumokat tartalmazó talprésze. A fibrillumok aktin és miozin filamentumokból állnak.

Kisállatorvos - Belső élősködők kutyákban

Az izomsejt teste kontrakcióra nem képes, mert a miofibrillumok nélküli szarkoplazmát és a sejtmagot foglalja magába A testüregbe nyúló sejttest plazmája jelentős mennyiségű tartalék tápanyagot, glikogént tárol, és a sejtmag is itt van. Minden izomsejt rendelkezik egy karral, amely a legközelebbi idegpályához kapcsolódik. Ez a kapcsolat az állatvilágban igen különleges módon, a megszokottól eltérően biztosítja az fonálférgek állati paraziták beidegzését.

Nem az idegek viszik az impulzusokat az izomsejtekhez, hanem fordítva, az izomsejtek karjai veszik át az idegrostoktól. A testüregben meghatározott helyeken és számban rögzült sejtek coelomacyta lehetnek, melyeknek szerepe a testbe bekerült idegen anyagok bekebelezése. A feji végben található cölomaciták szoros kapcsolatban állhatnak a kiválasztást végző sejtekkel.

Az Ascaris fajokban a feji végen találhatók a fagocitózisra képes rögzült cölomaciták. Háromszakaszos emésztő szervrendszerük a szájnyílásból, az izmos garatból, a nyelőcsőből és a nem izmolt bélcsőszakaszokból áll.

A szájnyílás körül a fajok egy részénél, például az Ascaris fajoknál ajkak, míg másoknál tapintószemölcsök papilla és serték vannak. A bélcsatornájuk kezdeti fonálférgek állati paraziták felépítésében meglévő különbségek fontos támpontot adnak a rendszertani egységek és a fajok elkülönítéséhez A szájüreg kutikulával bélelt, ha ez erős, vastag, akkor szájtok a neve.

A mikroorganizmusokat fogyasztó fonálférgek szájürege ilyen alakulású.

Magyarra átültette és kibővítette: dr. Kotlán Sándor. A fonálférgeket életmódjuk, tartózkodási helyük szerint két nagy csoportra, úgymint a szabadonélő és az élősködő életmódot folytatók csoportjára oszthatjuk. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a fonálférgeknek ilyen két csoportra való széttagolása pusztán a gyakorlati igények vagy kényelmi szempontok figyelembevételével indokolható.

A szájüregben a ragadozó fajok többségénél fogszerű képletek lehetnek. A szájszurony stylus azoknál a fajoknál fordul elő, melyek áldozatukat vagy a növényi részeket megtámadva, annak védőrétegét átszúrva a lágy részeket szívják ki. A szájszurony a legtöbb növényi nedvet szívó fajnál az alapján lévő gombokhoz kapcsolódó fonálférgek állati paraziták mozgatható, az állat a szájnyílásán át ki is tudja tolni.

A vegyes táplálkozásúak szájszuronya az előző típushoz képest tágasabb üregű, és fogmódosulásnak tekinthető. A fonálférgek a táplálékot elsősorban folyékony formában veszik fel.

Tartalomjegyzék

Ha szükséges, akkor a felszívás előtt enzimtartalmú váladékot bocsátanak a táplálékba. A megnyúlt nyelőcső lehet egyszerű, tagolatlan cső. Számos fajnál egy vagy két izmos falú tágulat bulbus figyelhető meg rajta Ezeknek alakja, elhelyezkedése bizonyos mértékig a fajok elkülönítését is lehetővé teszi.

A bulbuszok zárókészüléke megakadályozza a táplálék visszaáramlását. A garatüreg és a bulbuszok izmainak gyors összehúzódása tágítja az üreget, amely a táplálék felszívását eredményezi.

Trichuriasis

Az elernyedő izmok — a bulbusz üregét szűkítve — a bélcső felé préselik tovább a táplálékot. Az emésztőnedvet termelő mirigyek váladékukat vagy a bulbuszokba, vagy a nyelőcső és a középbél határán a bélcsőbe öntik. A bélcső fala egyrétegű hengerhámsejtekből áll, belső felszínét mikrobolyhok borítják. A kis testű fonálférgeknél a bélcsövet viszonylag kevés sejt alkotja.

Így például a Rhabditis fajoknál 18—64, a Fonálférgek állati paraziták fajoknál 16—24 darab, míg a nagy testűeknél több száz vagy ezer sejtből épül fel a bélcső. A táplálékot a test mozgása és az újonnan felvett táplálék tolóhatása továbbítja a bélcsőben. Az Ascaris fajok utóbele többé-kevésbé lapított. A hámréteg alatt igen vékony izomréteg van.

Az ürülék az izomgyűrűvel nyitható-zárható végbélnyíláson keresztül távozik, leadását a testüregfolyadék nyomása is elősegíti. A végbélnyílás a farki vég közelében van, a szabadon élő fajoknál általában a tapadást elősegítő ragadós váladékot termelő mirigy kíséretében.

fonálférgek állati paraziták

Ide torkollik a hímek ivari kivezető járata is. A: mikroorganizmust fogyasztó Rhabditis típusB: növényi nedvet szívó Tylenchus típusC: vegyes táplálkozású Dorylaimus típusD: ragadozó Mononchus típus. A: nőstény, B: hím.

Az endoparazita fajok elsődlegesen anaerobok, de képesek hasznosítani az oxigént, ha az rendelkezésükre áll. Számos kifejlett endoparazitának csak anaerob metabolizmusa van, az aerob hiányzik.

Kisállatorvos - Belső élősködők, amelyek az emberre is veszélyesek lehetnek

Az energiát glikolízisből és a ma még kevéssé ismert elektrontranszport-folyamatokból nyerik. A szabadon élő fonálférgek és a paraziták szabadon élő lárvaformái obligát aerob szervezetek. Ez a túlélési stratégiájuk szempontjából jelentős tényező.

A legkülönbözőbb élőhelyeken fordulnak elő, alacsony és magas oxigéntartalom mellett egyaránt. A legtöbb szabadon élő primer üreges férgek kialakulása parazita fajokban a speciális légzőrendszer hiányában kisméretű.

fonálférgek állati paraziták

A nedves talajban, a vízfenék iszaprétegében, a gazdaállat bélcsatornájában élő fajok általában speciális módon fonálférgek állati paraziták az alacsony oxigénellátottsághoz.

Egyes fajoknál hemoglobin található a testfolyadékban vagy a test falában. Csekély mennyisége révén általában nincs jelentős szerepe az oxigén szállításában. Ha a környezetben igen alacsony az oxigéntartalom, akkor a hemoglobin által megkötött oxigén rövid időre biztosíthatja a szervezet oxigénszükségletét.

Azok a paraziták, melyek a gazdaállat vérével kapcsolatba kerülhetnek, felszívják azt, és a bélcsatornájukon keresztül hasznosítják a vérben lévő oxigént. A biokémiai fonálférgek állati paraziták az anatómiainál is fontosabb. A citrátkör és a terminális oxidáció egyes fajoknál például a Trichinella esetében megtalálható, míg másoknál, például az Ascaris fajoknál hiányzik. Ez utóbbiakban helyette egy hasonló rendszer működik. Anaerob szénhidrátbontás esetén számos végtermék keletkezhet.

A környezet oxigéntartalmának emelkedésekor többnyire csökken a leadott szerves savak mennyisége.

Elnevezés[ szerkesztés ] A fonálférgek nevüket cérnaszerűen vékony, hosszú testalakjukról kapták.

Ascaris és Trichinella esetében ez a hatás csekély mértékű. Ezek a fajok elsősorban a glikolízisből nyerik a szükséges energiát, így a táplálék szénhidráttartalma döntő tényező számukra. Képesek nagy mennyiségben tárolni a glikogént, hogy a lebontó folyamatokhoz mindig rendelkezésre álljon a szükséges alapanyag. A fonálférgek csak kis hányadát képesek hasznosítani a táplálék energiatartalmának, ami megmagyarázza fokozott táplálékfelvételi igényüket. A fonálférgeknek nincs fonálférgek állati paraziták keringési rendszerük.

A testüregfolyadék igen sok szervetlen és szerves vegyületet tartalmaz. A test mozgása révén, a folyadék áramlása eljuttatja azokat a test minden részébe. A sejtek számára lehetővé válik a szükséges anyagok felvétele, vagy a feleslegesek leadása. Az Ascaris fajok testüregfolyadéka anyagcseretermékeket, például valeriánsavat tartalmaz.

A fonálférgek kiválasztó működése sokrétűen fonálférgek állati paraziták. Az elkülönült kiválasztószerv más áltestüreges pseudocoelomata állatokhoz hasonlóan elsődlegesen a szervezet vízháztartását és kisebb mértékben a bomlástermékek eltávolítását szolgálja. A vízben élő fajoknál a garattájék mögött, ventrálisan speciális mirigysejtek, úgynevezett renettsejtek vannak Ezek a sejtek a testüregfolyadékból felveszik a bomlástermékeket, majd a hasoldali kivezető póruson át adják le a külvilágba.