Miből áll a bakteriofor. Navigációs menü
A bakteriofágia kutatásának története[ szerkesztés ] A bakteriofágia felfedezése[ szerkesztés ] Miből áll a bakteriofor szerkesztés ] Már az ókorban feljegyezték egyes folyóvizekről, hogy fertőző betegségeket pl. Hankin úgy találta, hogy az indiai Gangesz és Jamuna folyók vizében olyan anyag van, ami antibakteriális hatást fejt ki a kolerával szemben, és átjut a finom porcelánszűrőn.
Gamalejaaz odesszai Bakteriológiai Intézet igazgatója -ban felfedezte, hogy a lépfene kórokozója az anthrax-bacilus bizonyos esetekben rendellenes, részlegesen elhalt telepeket fejleszt, és az ilyen tenyészetekből származó anyagmintákkal a még egészséges tenyészetek is megfertőzhetőek.
Az es évek közepétől kezdve sorra írták le a laboratóriumokban dolgozó kutatók az olyan megfigyeléseket, miszerint baktériumtenyészetekben részben spontán észlelhető külső behatás nélkülrészben bizonyos anyagokkal megfertőzve, a telepek részleges miből áll a bakteriofor teljes elpusztulása tapasztalható, és a hatás az ilyen telepekből készült szűrlettel egészséges telepekre is átvihető.
A Twort-jelenség[ szerkesztés ] F. Twort, az egyik és első felfedező Frederick W. Twort brit bakteriológusnak, a londoni Brown Institution felügyelőjének, miután környékén sikerült olyan, addig tenyészthetetlennek hitt baktériumokat, mint a leprát vagy a miből áll a bakteriofor okozókat, táptalajon való szaporodásra bírnia ami mintegy előfeltétele egy baktérium komoly tanulmányozásánakés ezzel a számon tartott bakteriológusok közé került, figyelme az ekkoriban még csak kevéssé ismert kórokozók, a vírusok felé fordult: ezek táptalajon való szaporítását akarta elérni.
Számtalan táptalajt és fertőző-anyagot kipróbált, de baktériumszűrőn áthatolni képes virális parazitá fertozesek tünetei szaporításának - mai tudásunk szerint lehetetlen - feladatát sikeresen végrehajtani természetesen nem tudta. Végül egy olcsón és egyszerűen előállítható oltóanyaga himlőnyirok mégis új felfedezéshez juttatta. E glicerinnel konzervált tehén - pinworm milyen tablettákat inni álló pép a himlővírusok közé tartozó, de általában csak ártalmatlan, enyhe betegséget okozó Vaccinia vírust tartalmazta, amelyet Twort szaporítani akart, [10] és — minthogy az anyagot élő tehenekben tenyésztve miből áll a bakteriofor elő — gyakran a Staphylococcus baktériumok különféle fajokba tartozó egyedei is előfordultak benne.
Kevés sikerrel tudta csak továbbtenyészteni az ilyen részekből vett mintákat: a telepek vagy ki sem fejlődtek, vagy hamarosan az az anyatelepekéhez hasonló üvegszerű elváltozás, majd elhalás jelent meg rajtuk. Twort rájött, hogy ezek az átlátszóvá vált részek csak halott baktériumokat tartalmazhatnak, és a mikroszkópos vizsgálatok — amelyek csak élettelennek tűnő szemcsés törmeléket találtak a baktériumok helyén — is ezt igazolták.
A himlőnyirokban tehát olyan tényezőnek kell hatnia, ami a baktériumokat elpusztítja. Cikke nem keltett érdeklődést: a húszas évek elejéig, ha nem is észrevétlenül, de gyakorlatilag visszhangtalanul maradt.
A nedv akkor is hatásos, miből áll a bakteriofor agyagszűrőn átengedik tehát a hatás oka nem lehet mikroszkopikus baktérium, hanem csak valamely szubmikroszkopikus tényező ; és bár táptalajon sem tenyészthető, de élőnek kell lennie, ugyanis elpusztult baktériumtenyészet nagyon kis mennyiségével friss és egészséges telepeket megfertőzve, az új telep baktériumai ismét csak nagy mennyiségben pusztulnak, és ezt a folyamatot untig ismételni lehet D'Hérelle első vizsgálataiban 50 ismétlésig is elment [17].
Kézenfekvő tehát a feltételezés, hogy a hatóanyag azért nem hígul fel előbb-utóbb ártalmatlan mértékűvé, mert az újabb és újabb kísérletek során mennyisége újraképződik: vagyis szaporodik.
- Tóth Balázs
- Index - Tech-Tudomány - Génmódosított vírussal mentették meg egy kislány életét
- A pinworm férgek kezelése gyermekeknél
- Bakteriofág – Wikipédia
- * Bakteriofág (Biológia) - Meghatározás - Online Lexikon
Eme, sáskabaktériumokkal kapcsolatos felfedezéseiről azonban először csak az as évek elején, különböző könyveiben tett nyilvános említést. D'Hérelle tevékenységét a húszas években teljesen a fágkutatásnak szentelte, melyben azok gyógyászati felhasználása is elsőrendű szerepet játszott.
A Twort-d'Hérelle jelenség és a prioritási vita[ szerkesztés ] D'Hérelle egyébként nemsokára értesült Twort felfedezéséről is, de tagadta, hogy az utóbbi kutató által leírt hatás azonos lenne a bakteriofágiával. A tudományos világ azonban nem értett vele egyet.
Bakteriofág
A húszas évek elején megindult a d'Hérelle-jelenség felé az érdeklődés, sorra jelentek meg a bakteriovírus létével szemben meglehetősen kételkedő hangvételű cikkek. Mikrobiológiai cikkekben nemcsak d'Hérelle-jelenség, hanem Twort—d'Hérelle-jelenség néven is emlegetni kezdték a felfedezéseket.

Gamaleia és néhány más kutató is írt ban a jelenség elnevezése is tőle származikviszont az exogén, baktériumfaló kórokozók hipotézise, és így a jelenség valódi természetéhez legközelebbi magyarázat első publikálása kétségtelenül D'Hérelle érdeme: az ő lelkesedése, munkája tartotta életben a fogalmat a kétkedők időnként megsemmisítőnek látszó kritikája közepette, a gondolat mint komoly tudományos hipotézis kétségtelenül az övé; ami Twort esetében lényegében egy periferiális és nem tudni, mennyire komolyan vehető miből áll a bakteriofor volt, D'Hérelle kutatásainak a lényegét képezte.
Az ekkori bakteriológia egyik elterjedt bár kizárólagosnak nem tekinthető paradigmája volt a vírusokkal kapcsolatban, hogy azok egyfajta ultramikro-baktériumok, azokhoz hasonlóan viselkednek és élnek; csak éppen annyira aprók, hogy áthatolnak a legfinomabb szűrőkön. A belga immunológus már miből áll a bakteriofor Nobel-díjas volt, sokan neki hittek, az autodidakta módra tudóssá lett és elméleteit sokszor túlságos rajongással és magabiztossággal hirdető d'Hérelle-lel szemben.
A fő problémát az okozta, hogy a fágok fénymikroszkóppal láthatatlanok maradtak az ben felfedezett elektronmikroszkópmelynek segítségével láthatóvá tehetők, az as évek végéig nem terjedt el.
A megoldás: bakteriofágok
Ennek ellenére már a korai, a kor eszközkészletének megfelelően a sztereo- és immerziós fénymikroszkópot is bevető, mégis nagyrészt makro-morfológiai szempontú kutatások valószínűsítették, hogy a bakteriofágia a baktériumok betegségeazonban hogy e betegség pontosan hogyan is megy végbe, arról megoszlottak a vélemények. Flu és O. Renaux közreműködésével közösen írt cikkeiben azt feltételezte, hogy a lízis a baktériumsejt életműködésének normális velejárója, vagy pedig egy normális folyamat kóros elfajulása: mindenképpen autolízis, amely például táplálékhiány esetében lép fel.

A vírusfertőzés feltételezésén kívül számos egyéb elmélet próbálta magyarázni a jelenséget, mint pl. Kabéshima, az egyik legkorábbi autolitikus elmélet ; [36] hogy a fág egy mérgező gátlóanyag, amelyet az egymással versengő fajok termelnek Lisbonne - Carrère[37] [38] ; vagy hogy elszabadult növekedési hormon R.
Doerr; [34] [39] de többségük az miből áll a bakteriofor módon keletkező lizin gondolatára épült O. Bail; E. Wollmann; R. Munter; Ph.
Hadley; J. Bronfennbrenner A foltos sejtpusztulás a transzmisszibilitás mellett jó érvet szolgáltatott neki ahhoz, hogy a fágtényezőt élőlénynek feltételezze, hiszen ha egyszerű vegyi anyag lenne, akkor kis mérete és a fertőző folyadékban való diffúziója révén sokkal egyenletesebben kellene a hatásának eloszlania a tenyészetekben, és így a hatása nem koncentrálódhatna makroszkopikusan látható foltokba. A jelenség egyébként az autogén lizin-elmélet alapján is magyarázható volt, ti.
Miután néhány kutató beszámolt egy kísérletről, melynek során tapasztalható volt, hogy bizonyos baktériumtelepek nemcsak fágfolyadákkal fertőződve, hanem más fajú baktériumtelepekkel való érintkezés után is a fágia jelenségét kezdték mutatni, és ebből levonták a következtetést, hogy a fág egy antagonista gátlóanyag, melyet a rivális fajok termelnek egymás ellen, D'Hérelle nyilván, hogy kórokozó-hipotézisét védjemegfogalmazta azt az elméletet, miszerint egyetlen bakteriofág-faj létezik, amely azonban erősen adaptív volta révén gyakorlatilag bármilyen miből áll a bakteriofor képes fertőzni.
Számos észlelésem és kísérletem során meggyőződtem, hogy a baktériumtenyészetek, miből áll a bakteriofor telepek bizonyos egyéb, sokkal kevésbé szembetűnő abnormitásai is a bakteriophagia körébe tartoznak … Ebből kiviláglik, hogy a bakteriophagia nem egyszerűen bakteriolysis és hogy a phag-tényező sem lehet egyszerűen egy lizin, a lysis, a miből áll a bakteriofor feloldódása csak egyik és pedig legnagyobb fokú megnyilvánulása a phagiának … Nyilvánvaló, hogy a bakteriophagia a baktériumoknak, mint egysejtű lényeknek betegsége, amely éppúgy, mint szerves lények betegségei általában, sokféle formában nyilvánulhat meg.
Original text
Ennek a betegségnek kell, hogy előidéző oka legyen, ez az ok külső, exogén természetű … Ez az oki tényező a bakteriophag vagy phagbárminő természetű is legyen, nyilván belekerül a baktériumok testébe és ingerként hatva az élő sejt protoplasmájára, ennek működését többé-kevésbé mélyrehatóan módosítja. A német mikrobiológusokkal ellentétben magyar kutatók, mint Preisz Hugó vagy Manninger Rezsőa spontán bakteriofágia jelenségét már ebben az időben is kétségbe vonták, és óvatosan ugyan, de feltételezték a fágok kórokozó, élő természetét.

Preisz fentebb már idézett tanulmányában beszámolt egy kísérletről, melynek során egy miből áll a bakteriofor milliószoros higítású fágfolyadékkal való fertőzési próba látszólag ártalmatlannak bizonyult ugyan, de kétszeri átoltásos újratenyésztés után az egyiken a számtalan utódtelep közül mégis megjelent egy tarfolt, amiből újabb átoltással sikerült egy aktív fágiát mutató tenyészetet létrehozni. Ezt nemcsak azzal lehet értelmezni, hogy maga a jelenség mint természeti tünemény fölötte érdekes s a [természet]búvárt serkentő, hanem hogy jelentős gyakorlati távlatot is nyit meg az orvos előtt: mert — bárminemű természetű legyen is a bakteriophagia oka — ha a bakteriumokat nemcsak in vitro, hanem a baktériumokkal fertőzött emberi vagy állati szervezetben is képes elölni, akkor a fertőző betegségek gyógyításának új lehetősége nyílik meg az orvoslás tudományában.
A korai fágterápiás kutatások azonban a bakteriofágokról való hiányos ismeretek és az antibiotikumok felfedezése miatt zsákutcába jutottak, nyugaton a negyvenes évekre gyakorlatilag megszűntek, a Szovjetunióbeli kutatások anyaga pedig elszigetelt maradt.
A kezdeti kísérletek színvonaltalanok, sok esetben tudományosan értékelhetetlenek voltak, többek közt azért is, mert a kutatók előtt nem volt még világos a fágok pontos mibenléte; sok kísérletben teljesen oda nem illő betegségeket, pl. Így a fágterápiát hamarosan megbízhatatlannak ítélték és elvetették. A néhány évvel később felfedezett antibiotikumok hamar népszerűvé váltak, széles hatásspektrumuk, könnyebb tömeggyártásuktárolásuk, felírásuk miatt. Ettől kezdve a Nyugaton felhagytak a fágterápiával.
A kutatások az es évektől a Szovjetunióban folytak tovább; széles körben alkalmazták, többek közt a Vörös Hadsereg katonái bakteriális fertőzéseinek kezelésére.
A kutatási eredményeket oroszul és grúz nyelven publikálták, és nyugaton hosszú ideig hozzáférhetetlenek voltak.
Grúziában és szag a számból kelet-európai országokban a hidegháború éveiben továbbra is alkalmazták a fágterápiát. Hosszú idő után az első nyugat-európai, miből áll a bakteriofor klinikai kísérlet a fülfertőzést okozó Pseudomonas aeruginosa-val szemben leírása augusztusában jelent meg, a Clinical Otolaryngology c.
Ezzel bebizonyosodott, hogy a bakteriofágok a vírusok közé tartoznak.